Az Aradi Evangélikus Egyházközség Története

A város jelenlegi területén a csiszolt kÅ‘korszaktól kezdve, kis megszakításokkal, a XI. századig kimutathatóak a folyamatos emberi létet bizonyító leletek. Arad vidékére vonatkozó elsÅ‘ okirat 1028-ból származik, mely a terjeszkedÅ‘ hűbéri magyar állammal szembeszálló helyi lakosok (Ajtony hívei) harcáról tudósít. A helység neve elÅ‘ször egy 1078-1081 közötti okiratban jelenik meg, amelyet egy 1347-es oklevélbe foglaltak bele. A várost az 1131-es Bécsi Képes Krónikában is megemlítik. 1241-ben és 1285-ben a tatárok pusztítják. 1551-52-ben a törökök foglalják el. E török hódoltság idején egyrészt stratégiai, másrészt fontos kereskedelmi központtá válik. 1688-ban véglegesen megszabadul ugyan a törököktÅ‘l, de Habsburg uralom alá kerül. A XVIII. század elején gyorsan benépesedik, ebben nagy szerepet játszik kiváltságos helyzete: Arad a császári kamarai birtok, illetve a déli határÅ‘rség központja. 1834-ben pedig megkapja a Szabad Királyi Város címet.

Az elsÅ‘ biztos adatok az aradi evangélikus gyülekezetet illetÅ‘en az 1819-es évig nyúlnak vissza, egy korabeli cinkupa felirata tartalmazza ez évszámot, meg a minorita szerzetesrend levéltárában található egy kérvény, szintén 1819-bÅ‘l, melyet Wilde Frigyes és Barthl Ádám, mint a gyülekezet elöljárói, német nyelven fogalmaznak meg az aradi királyi kamarához, kérve, hogy a Szent Flórián római katolikus kápolnát engedjék át az evangélikusoknak istentiszteleti célra, mivel nincs imaházuk, sem állandó helyiségük, Arad várában tartják istentiszteleteiket, és ezért a székeket és a szertartási kellékeket idÅ‘nként egyik helyrÅ‘l a másikra kell átvinniük. A kérvényt a kamara a csanádi római katolikus püspökségnek továbbítja, de elutasításra talál, mondván, hogy a kápolna idÅ‘közönként az óaradi római katolikus hívek istentiszteletére szolgál. Ezek az adatok viszont arról tanúskodnak, hogy 1819-ben már egy aktív evangélikus közösség létezik, s a kezdetek valószínűleg korábbra tehetÅ‘ek.

Az elutasítást követÅ‘en Glatz János, megyei fÅ‘mérnök, valamint Hász Mátyás (késÅ‘bbi gondnok) és Szigethy Lajos (prezsbiter) otthonaiban tartották az istentiszteleteket. A gyülekezet többnyire a királyi katonaság tagjaiból és kincstári tisztviselÅ‘kbÅ‘l, Aradon letelepedett kereskedÅ‘kbÅ‘l, iparosokból, földbirtokosokból és a környék evangélikus településeirÅ‘l (Fazekasvarsánd és Szemlak) beköltözött hívekbÅ‘l tevÅ‘dött össze.

1830-ban megalakult az aradi református egyházközség és imatermet épített magának. Itt helyet találnak maguknak az evangélikusok is, sÅ‘t szóba jött, hogy a két gyülekezet egyesüljön – ezt evangélikus részrÅ‘l Institoris János (felügyelÅ‘), míg református részrÅ‘l Bittó Sándor lelkész és Fábián Gábor (műfordító, akadémikus)szorgalmazta. Az egyesülés azonban nem jött létre. Az evangélikus gyülekezetnek nem volt lelkésze, így rendes anyakönyvet nem is vezettek, az újszülöttek keresztelését a római katolikus egyházban végezték.

Az elsÅ‘ evangélikus lelkészt, Sztephany Dánielt (volt szemlaki lelkész)1846 október 11-én iktatta be Kristóffy Sámuel esperes, átadva neki a Bibliát, kelyhet és patenát. Ekkor szervezték meg az Aradi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközséget. FelügyelÅ‘jének Purgly Jánost (az Aradi ElsÅ‘ Takarékpénztár alapító tagja)választották, gondnoka Wiszkup Pál lett. Hivatalos pecsétet készíttettek, amelynek körirata „Az Aradi Á.V.T. Egyház

pecsétje 1846.” volt, jelképe pedig a MagvetÅ‘. Az anyakönyveket és a jegyzÅ‘könyveket magyar nyelven, a számadási könyveket német nyelven vezették. Az istentiszeteleteken a Pesti evangélikus énekeskönyvet használták. Elhatározták, hogy házat vesznek és nagyarányú gyűjtés indult. Addig a 310 lelkes gyülekezet az istentiszteleteket Purgly János házában tartotta, azután itt működött 1847-1890-ig az evangélikus fiúiskola is.

1847-ben költöztek be a Templom utcaés a Kereszt utca sarkán álló Török féle házba,

az elsÅ‘ emeleten imatermet és lelkészlakást rendeztek be. 1848. július 16-án felszentelték az

oltárt és a szószéket.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc válságos helyzetbe juttatta a frissen alakult egyházközséget: az aradi vár ostroma, az 1849. február 8-i utcai harc, a politikai és gazdasági bizonytalanság következtében sok egyháztag elhagyta Aradot, Stephany Dániel lelkész 1849-ben pestisben meghalt, Frint János lelkész 1850-ben mindössze félévig szolgált Aradon, 1851-ben a Török-házat el kellett adni, noha még három évig bérbe vehették az imatermet és a lelkészi lakást.

1851. február 16-án beiktatták tisztségébe Nikodém János lelkészt. Az abszolutizmus idején tilos volt egyházközségi gyűlést tartani.

1855-ben a város vezetÅ‘sége egy telket adományozott az evangélikus egyházközségnek a Thököly tér délnyugati sarkán. 1855-ben, majd 1861-ben sikerül megvásárolni a két szomszédos telket is. 1866-ban az egyháztanács elfogadta Schwab Ferenc terveit az új épület felépítésére. 1868-ra felépült Nikodém János lelkész és Institoris János (törvényszéki elnök)felügyelÅ‘ szolgálata idején az a ház, amelyben helyet kapott az imaterem, az elemi iskola, a lelkészlakás és a tanítók lakásai. 1868. április 5-én, virágvasárnap szentelték fel az imaházat és 1905-ig hirdették itt Isten Ígéjét.

1875-ben Nikodém János lelkész nyugdíjba vonult, utóda Stiegler Gusztáv, mezÅ‘berényi segédlelkész lett. Hat évi szolgálata alatt, súlyos anyagi gondok közepette

rengeteget fáradozott az egyházközségért és az iskoláért.

1881. december 11-én iktatták be hivatalába Frint Lajost ünnepélyes keretek között, mint aradi rendes lelkészt, aki hat évtizeden keresztül vezette az aradi egyházközséget, minden vonatkozásban fellendítve annak életét és megbecsülését a városban. A hívek száma 1885-ben meghaladta az 1770-et. Az imaterem már túl kicsinek bizonyult, ezért megkezdték a gyűjtést a templom felépítésére.

1896. november 8-án megünnepelték az Aradi Evangélikus Egyházközség fennállásának ötvenedik évfordulóját. Az istentisztelet után a Központi Szállóban díszebéd volt. Az ünnepi offertórium szép összeggel gyarapította a templomépítési alapot. 1902-ben Institoris Kálmán, Arad polgármestere lett a felügyelÅ‘. Az egyházközség 40.000 koronáért megvette a József fÅ‘herceg út 15. szám alatti Rónay féle telket és házat, a mai templom helyét. 1904-ben pályázatot írtak ki a gótikus stílusú templom és a kétemeletes bérház megtervezésére, ahol helyet kapna a lelkészlakás, az iroda és egy nagyobb tanácsterem. A beérkezett pályázatok közül az 1904. december 11-i közgyűlés Szántay Lajos műépítész terveit fogadta el. Az addigi épületet eladták, és az 1905. február 26.-án tartott búcsúistentisztelet után az új templom felépítéséig az istentiszteleteket a református templomban tartották.

1905. március 15-én helyezték el a templom alapkövét a Luther-téren és még ez év decemberére felépült. A tervet a város leghíresebb építésze, Szántay Lajos műépítész készítette, a kivitelezést Fick Lajos építész vezette. 1906. szeptemberére teljesen elkészült és 16-án Sárkány Sámuel püspök fel is szentelte. ÉpítÅ‘anyaga gránit, beton és tégla. Stílusa neogótikus. A templom mögötti tér bal oldalán szintén ebben az évben épült fel a kétemeletes Luther-palota, mely a bérlakások mellett a lelkészi lakást és imatermet is magába foglalja.

1917. november 4-én ünnepelték a reformáció 400 éves évfordulóját. A zsúfolásig

megtöltött templomban képviseltették magukat a görögkeleti román, a szerb, a református és az izraelita egyházak is, és a város különbözÅ‘ intézményei, hivatalai.

A trianoni béke után az evangélikusság helyzete is megváltozott. 1920-ban megkezdÅ‘dött az erdélyi magyar evangélikusok egyházkerületbe való tömörülése. ElÅ‘ször megalakult az Aradi Evangélikus Esperesség, Purgly László felügyelÅ‘vel és Frint Lajos esperessel. 1922. július 7-8 között megalakult Kolozsváron a Romániai Ágostai Hitvallású Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület. A kormány azonban nem engedélyezte a püspökválasztást. 1926. december 22-én viszont hozzájárult ahhoz, hogy Arad székhellyel megalakuljon a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület és választhasson szuperintendenst meg felügyelÅ‘t, így 1927. április 3-án ünnepélyes keretek között iktatták be Frint Lajos szuperintendenst és báró Ambrózy Andor felügyelÅ‘t. 1933. október 10-én Purgly László lesz a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület felügyelÅ‘je.

Az 1940. április 14-én megjelent törvényrendelet értelmében az állam végre elismerte az addig megtűrt egyházkerületet és elrendelte az Evangélikus Szuperintendencia létrehozását

Arad székhellyel. Ebben kulcsfontosságú szerepet játszott Frint Lajos mellett gróf Bánffy Miklós, a Magyar Népközösség országos elnöke, Dr. Szász Pál EMKE-elnök és Purgly László egyházkerületi felügyelÅ‘.

1940. július 20-án elhunyt Frint Lajos. A gyülekezet a maga halottjának tekintette, sírja fölé díszes síremléket állított, a templomban pedig márványtáblával örökítette meg emlékét.

1941. november 5-én iktatták be aradi vezetÅ‘lelkészként az újonnan megválasztott

szuperintendenst, Argay Györgyöt. Másodlelkésznek Dénes Bélát hívták meg, aki már

1926. óta az egyházközség segédlelkészeként szolgált. 1942. február 1-én az egyházközségi felügyelÅ‘i tisztségbe Dr. Palágyi JenÅ‘ addigi másodfelügyelÅ‘t választották.

A háborús veszteségek, elköltözések és a reverzálisok miatt nagyon lecsökkent az egyházközség lélekszáma. Míg 1939-ben 2641 volt a lélekszám, 1946-ra már csak alig több mint 1000.

1946. október 13-án ünnepelte az Aradi Evangélikus Egyházközség alapításának

századik évfordulóját, ünnepi istentisztelettel és egy hétig tartó evangelizációval.

Az 1956-os jubileumi évben nemcsak felújítják a templomot, hanem ünnepségre és négy napos evangelizációra hívják a gyülekezetet, melyen Argay György püspök szolgál.

A szocializmus idején az egyházellenes politika nehéz helyzetet teremtett az egyházközség életében, ennek ellenére a gyülekezeti élet fenntartását a legmostohább körülmények között is biztosították az egyházközség vezetÅ‘i.

Ebben az idÅ‘ben Dénes Béla esperes-lelkész, Dani Péter lelkész, Kovács László-Attila segédlelkész majd püspöki titkár, Mózes Árpád esperes-lelkész majd püspök, Mesmer Ottó segédlelkész szolgált. FelügyelÅ‘k voltak Medveczky Sándor, Záray Ödön.

Az 1956-os felújítás után 1981-82-ben is szükségessé vált a temlpom javítása.

Az 1989-es politikai változások után az egyházközség szolgálatát ellátó lelkészek: Mózes Árpád püspök, Tóthpál Béla segédlelkész majd lelkész, valamint Jakab István, Ander Hilda-Piroska, Csabay Árpád, és Tóth Zoltán segédlelkészek. FelügyelÅ‘k: Záray Ödön, Török Árpád, Horváth István.

1992-94 között a pincétÅ‘l a tornyokig restaurálták a templomot. Sajnos a nagyszabású munkálatok ellenére a templom mai állapota kívül-belül egyaránt megrongálódott és a nagyszabású beázások arról tanúskodnak, hogy a templom tetÅ‘szerkezetének felújítását nem oldották meg szakszerűen, vagy nagyon elhanyagolták a késÅ‘bbiekben.

2005. június 26-án a templom centenáriumának megünneplésén közel harminc egyházi méltóság és a város és megye vezetÅ‘inek jelenlétében ünnepelte a gyülekezet a templomépítés századik évfordulóját. „Igehirdetésében ft. Adorjáni DezsÅ‘ Zoltán püspök arról az isteni csodáról beszélt, amely az elmúlt évszázad vérzivatarai közepette is megtartotta az aradi evangélikus-lutheránus egyházközséget és a város egyik ékességét, a Vörös templomot. Istennek köszönhetÅ‘en a templom él, a templomnak lelke van, a templom életet áraszt.” – írja a Nyugati Jelen 2005. július 27-ei, hétfÅ‘i száma.

A gyülekezet jelenleg mintegy 450 lelket számlál, ennek nagyrésze magyar, de vannak németek, szlovákok és románok is. Istentiszteletet minden vasárnap magyarul, a hónap elsÅ‘ és utolsó vasárnapján németül, valamint harmadik vasárnapján szlovák nyelven tartunk.

A fÅ‘bejárat feletti serleg és a bibliai idézet, miképpen kezdetben, úgy ma is mindenkit hív: „Jöjjetek énhozzám...” (Mt 11,28)